IPOLYSÁG KÖZIGAZGATÁSI SZEREPE A MÚLTBAN ÉS NAPJAINKBAN |
Az első írásos említés Ipolyságról a 13. századból
való egy IV. Béla által kiadott oklevélben, ahol a települést SAAG néven említik. Ipolyság ebben az időben Hont vármegyéhez
tartozott, amelynek akkori székhelye Hont vára volt. Ipolyság közigazgatási szerepének kezdete valójában
a premontrei rend tevékenységének időpontjával függ össze. A rend tagjai
az 1238 körüli időkben a Márton bán
által alapított kolostorban főként egyházi, de világi szolgáltatásokat
is végeztek. Keletkezése óta a török megszállás idejéig fontos szerepet
töltött be mint hiteles hely /középkori notariátus – locus exedibilis/ nemcsak
Hont vármegye, hanem a szomszédos megyék számára is. Egyházi anyakönyvet 1657-től vezettek. Világi /civil/ anyakönyvet
csak 1896-tól vezetnek. Ipolyság várossá fejlődésének jelei Zsigmond király
uralkodása alatt mutatkoztak, amikor is a király 1405-ben vásárnapi joggal, majd két évvel később pallosjoggal is felruházta a települést. Vámszedési joggal Ipolyság már 1266-tól rendelkezett. A török uralom ideje alatt a 16. század felétől Hont
vármegye nem rendelkezett állandó székhellyel, így a megyegyűléseket többnyire
Selmecbányán, Báton, Szebellén, Ipolynyéken vagy Korponán tartották. A vármegye
székhelye 1751-től Kemence község lett. 1806-ban
leégett a kemencei megyeháza, és Hont
vármegye székhelyét Ipolyságra helyezték. Ipolyságnak ez a döntés
rangot adott, elősegítette a település gazdasági, társadalmi és kulturális
fejlődését. A város a vármegye közigazgatási központja lett. Felépült
az új megyeszékház, amelyet 1857-ben
adtak át. 1848-tól a vármegyéket megye
elnevezéssel helyettesítették. Az 1867-es osztrák–magyar kiegyezés változásokat
hozott Hont megye közigazgatási és területi elrendezésében is. Az eddigi négy
járással rendelkező megye öt járás
területét tudhatta megáénak a következő járási központokkal: Ipolyság,
Korpona, Nagycsalomja, Bát és Szob. A megye legmagasabb rangú tisztségviselője
a főispán volt. Őt az uralkodó nevezte ki ebbe a tisztségbe. A
megye legfőbb kollektív szerve a megyei
közgyűlés, amely évente négy alkalommal ülésezett. Az üléseket az alispán
vezette, aki a megye legmagasabb választott
közméltósága volt. A megyei közgyűlés határozatainak tulajdonképpeni
végrehajtói a járási hivatalnokok voltak, akiknek felettese a főszolgabíró
volt. Ez a közigazgatási jogköri elosztás alátámasztja az akkori járások
szerepének fontosságát. Ez az időszak Ipolyság eddigi fejlődésében a
legjelentősebbek közé tarozik. A monarchia szétesése és a Csehszlovák Köztársaság
létrejötte 1918-ban megmutatkozott a megyék területi átrendezésében is. A
trianoni szerződés aláírásával 1920. július 4-én Hont megye
két részre szakadt. Nagyobb része Csehszlovákiának jutott, a kisebbik terület
pedig Magyarországnak. Ipolyság határvárosként Csehszlovákia része lett.
Megmaradt viszont Hont megye székhelyének, egyúttal mint az Ipolysági
járás központja is egészen 1923.
január 1-jéig, a következő adminisztratív és területi reform bevezetéséig.
Ekkor azonban Ipolyság megszűnt mind megye-, mind járási székhely létezni.
A közigazgatás megyei rendszerének utolsó fejlődési szakasza 1919 és 1922 között valósult meg. A 310/1922 sz. kormányhatározattal a történelmi 16 megyét 6 ún. nagymegye váltotta fel. Ipolyságot a Zólyomi nagymegyéhez csatolták, a járás székhelye pedig Korpona lett. Közigazgatásilag a városban csak a Korponai Járási Hivatal kirendeltsége maradt. Ez a rendszer 1927-ig működött, amikor aztán egy újabb kormányrendelettel a megyék végleg megszűntek, helyüket a kerületek foglalták el. A megyei tiszségviselőket járási vezetők váltották fel, akik a kerület irányítása alá tartoztak. |