IPOLYSÁG KÖZIGAZGATÁSI SZEREPE A MÚLTBAN ÉS NAPJAINKBAN

Az első írásos említés Ipolyságról a 13. századból való egy IV. Béla által kiadott oklevélben, ahol a települést SAAG néven említik. Ipolyság ebben az időben Hont vármegyéhez tartozott, amelynek akkori székhelye Hont vára volt.

Ipolyság közigazgatási szerepének kezdete valójában a premontrei rend tevékenységének időpontjával függ össze. A rend tagjai az 1238 körüli időkben a Márton bán által alapított kolostorban főként egyházi, de világi szolgáltatásokat is végeztek. Keletkezése óta a török megszállás idejéig fontos szerepet töltött be mint hiteles hely /középkori notariátus – locus exedibilis/ nemcsak Hont vármegye, hanem a szomszédos megyék számára is. Egyházi anyakönyvet 1657-től vezettek. Világi /civil/ anyakönyvet csak 1896-tól vezetnek. Ipolyság várossá fejlődésének jelei Zsigmond király uralkodása alatt mutatkoztak, amikor is a király 1405-ben vásárnapi joggal, majd két évvel később pallosjoggal is felruházta a települést. Vámszedési joggal Ipolyság már 1266-tól rendelkezett.

A török uralom ideje alatt a 16. század felétől Hont vármegye nem rendelkezett állandó székhellyel, így a megyegyűléseket többnyire Selmecbányán, Báton, Szebellén, Ipolynyéken vagy Korponán tartották. A vármegye székhelye 1751-től Kemence község lett. 1806-ban leégett a kemencei megyeháza, és Hont vármegye székhelyét Ipolyságra helyezték. Ipolyságnak ez a döntés rangot adott, elősegítette a település gazdasági, társadalmi és kulturális fejlődését. A város a vármegye közigazgatási központja lett. Felépült az új megyeszékház, amelyet 1857-ben adtak át. 1848-tól a vármegyéket megye elnevezéssel helyettesítették.

Az 1867-es osztrák–magyar kiegyezés változásokat hozott Hont megye közigazgatási és területi elrendezésében is. Az eddigi négy járással rendelkező megye öt járás területét tudhatta megáénak a következő járási központokkal: Ipolyság, Korpona, Nagycsalomja, Bát és Szob. A megye legmagasabb rangú tisztségviselője a főispán volt. Őt az uralkodó nevezte ki ebbe a tisztségbe. A megye legfőbb kollektív szerve a megyei közgyűlés, amely évente négy alkalommal ülésezett. Az üléseket az alispán vezette, aki a megye legmagasabb választott közméltósága volt. A megyei közgyűlés határozatainak tulajdonképpeni végrehajtói a járási hivatalnokok voltak, akiknek felettese a főszolgabíró volt. Ez a közigazgatási jogköri elosztás alátámasztja az akkori járások szerepének fontosságát. Ez az időszak Ipolyság eddigi fejlődésében a legjelentősebbek közé tarozik.

A monarchia szétesése és a Csehszlovák Köztársaság létrejötte 1918-ban megmutatkozott a megyék területi átrendezésében is. A trianoni szerződés aláírásával 1920. július 4-én Hont megye két részre szakadt. Nagyobb része Csehszlovákiának jutott, a kisebbik terület pedig Magyarországnak. Ipolyság határvárosként Csehszlovákia része lett. Megmaradt viszont Hont megye székhelyének, egyúttal mint az Ipolysági járás központja is egészen 1923. január 1-jéig, a következő adminisztratív és területi reform bevezetéséig. Ekkor azonban Ipolyság megszűnt mind megye-, mind járási székhely létezni.

A közigazgatás megyei rendszerének utolsó fejlődési szakasza 1919 és 1922 között valósult meg. A 310/1922 sz. kormányhatározattal a történelmi 16 megyét 6 ún. nagymegye váltotta fel. Ipolyságot a Zólyomi nagymegyéhez csatolták, a járás székhelye pedig Korpona lett. Közigazgatásilag a városban csak a Korponai Járási Hivatal kirendeltsége maradt. Ez a rendszer 1927-ig működött, amikor aztán egy újabb kormányrendelettel a megyék végleg megszűntek, helyüket a kerületek foglalták el. A megyei tiszségviselőket járási vezetők váltották fel, akik a kerület irányítása alá tartoztak.

továb>>