New Page 1

folytatás

A megyeszékhelyen már a XIX. század harmincas éveiben megkezdődött a politikai mozgolódás. 1836-ban Fehérváry Miklós és Gyürky Medárd kezdeményezésére megalakult a Hontmegyei Régészeti Társaság, amelynek célkitűzései között szerepelt a történelmi emlékek ásatások és gyűjtés általi megmentése. A társaság ugyan 1844-ben megszűnt, de összegyűjtött anyagát átvette a Magyar Nemzeti Múzeum. 1838-ban megalakult a Hontmegyei Gazdasági Egyesület, amely 1846-ig tevékenykedett. A megyegyűlések jelentős időpontja volt az 1830-as év, amikor gróf Széchenyi Istvánt a megye táblabírájává választották.

A márciusi népfelkelés nemsokára kiterjedt az egész országra. Az új törvények, amelyek a törvény előtti egyenlőséget hirdették, megszüntették az osztályok közötti különbségeket. Az első megyei nagygyűlés Ipolyságon májusban volt a megyeháza udvarán. Majthényi László alispán forradalmi nyitóbeszéde után az új törvényeket Gyürky Antal megyei titkár ismertette. Ezeket a nép örömmel fogadta függetlenül vallásától vagy nemzetiségétől. Sokan önként jelentkeztek népfölkelőnek, elsők között Pongrácz Lajos, aki nemsokára a pénzügyminiszter államtitkára lett. Az egykori Hivatalos Közlöny szerint a szabadságharcban tiszti rangban részt vettek: Pongrácz László és Pongrácz István ezredesek, Sulyovszky Ferdinánd őrnagy, századosi rangban Gyürky Antal, Rozsenberszky Antal, Nagy Vince, Totovits Szilárd, valamint több főhadnagy és hadnagy.

Az Ipolyság körüli hadi eseményekből meg kell említeni kettőt. Január 9-én Görgey kilencezer fős hadserege elérte városunkat, ahol Majthényi alispán átadta az összegyűjtött újoncokat. Görgey a főhaddal tovább indult Léva irányába, hátvédnek itt hagyva Guyon Richard ezredes csapatait. Meggátolták Windischgrätz csapatainak előretörését mindaddig, amíg Görgey el nem érte Varsány határát. A csatában főleg a tüzérek tüntették ki magukat, akik az Őrhegy /a mai Kálvária/ tetejéről vették tűz alá az ellenséget, míg a huszárok az Ipoly völgyében harcoltak a dragonyosokkal. A csikósokból verbuvált „ostoros huszárok” sok nehézkesen mozgó dragonyost tettek ártalmatlanná. Ezt az ütközetet örökítette meg egy kép a múzeumban /Sági ütközet/. Áprilisban Görgey serege – kisebb ütközetet vívva az osztrákokkal – ismét átvonult Ipolyságon.

A világosi fegyverletétel után Ipolyság életére is rányomta bélyegét a katonai diktatúra. Csak az osztrák–magyar kiegyezés hozott fellendülést.

A Honti Kaszinó egyike volt az országban a legrégebben alakultaknak. Az 1834-től működő könyvtárában nagy kárt tettek a felkelés alatt ide szállásolt osztrák katonák, mégis mindig az új eszmék és törekvések hirdetője volt. A forradalmi gondolatokat hirdette mindjárt a felkelés kezdetén Janko Kráľ is, barátjával, Ján Rotaridesszel. Jelszavuk /Égessétek a kastélyokat, akasszátok fel az urakat!/ nem tetszett az érintetteknek, mindkettőjüket elfogatták, és a megyeháza börtönébe záratták. Itt írta meg a forradalmi költő ismert versét, amelynek címe Šahy /Ipolyság/ is utal a helyszínre.

A vármegye székhelye a XIX. század ötvenes éveitől kezdett nagyobb ütemben fejlődni. Míg 1848–49 előtt a lakosság csak két rétegből – a jobbágyokból és a kisiparosokból – tevődött össze, a forradalom utáni időkben kialakult a polgárság /megyei tisztviselők, ügyvédek, orvosok és vállalkozók/. A városban fokozatosan letelepedtek a zsidó családok is. Az 1867-es kiegyezés után megalakult „a város fejlesztésének és széppé tételének egyesülete”, amelynek elnöke Pongrácz Lajos járási főszolgabíró lett, titkára pedig Sághy Benő ügyvéd. Munkájukat azzal kezdték, hogy a főtéren megszüntették a piacokat és a postaállomást istállóival együtt. A lakosság hozzájárulásával /utólagos adók/ megkezdték a járdák építését is, majd megalakult az Aerogén Társaság, amely a közvilágítást szorgalmazta. A jobbágyházakat a főtéren üzleteknek vásárolták meg a kereskedők, így a tér mindkét oldala rövid tíz év alatt újra felépült. Eltűntek a zsúpfödeles házak is. Gyürky Antal, aki abban az időben az iskolaszék elnöke volt, nagy utánjárással felépíttette az első emeletes elemi iskolát /ma a szakmunkásképző intézet épülete a templom közelében/. Az ő érdeme az evangélikus templom melletti park létesítése is. A Káptalan utcai kis kórház már nem felelt meg a követelményeknek, ezért az új kórház részére a Homokon vett a város egy telket. Siposs Antal zongoraművész és zeneszerző ipolysági koncertjeinek bevételét a város iskoláinak bővítésére ajánlotta fel. Megalakult a Városi Nőegylet és az önkéntes színjátszó csoport. Megkezdődött a Honti Gazda folyóirat kiadása is.

Folytatódik a város központjának építése. Megjelennek az első emeletes házak: a takarékpénztár /1867/ után a polgári leányiskola /1872/, a Pénzügyi Palota /1886/, újabb takarékpénztár /1899/, az új városháza, emeletén a Honti Kaszinóval /1888/, a Pannónia Szálló /1906/. A XIX. és XX. század fordulóján már három nyomda működik a városban: a Neumann–féle, Polgár Ignácé és a Tóth–Brza. A XX. század első éveiben épült fel a Lengyel Szálló a főtéren, és további emeletes házak: a Bars megyei népbank, a Salkovszky, Wolner és Adler házak. A Fő tér büszkesége az 1859-ben felépített barokk oszlop, tetején a Szeplőtelen Szűz Mária szobra. Hosszú előkészületi munkák után 1898-ban megalakult a Honti Múzeum. Első igazgatója Pongrácz Elemér lett. A múzeum aztán 1902-ben nyílt meg. 1900. szeptember 27-én kezdte meg működését a városi kórház. Első igazgatója dr. Kovács Sebestyén Endre lett.

A XIX. század második felében végre városunk is bekapcsolódott az országos vasúthálózatba: az első vonat Párkányból 1886. szeptember 10-én futott be az ipolysági vasútállomásra, amikor befejeződött az Ipolyság–Csata közti vonal kiépítése. 1891-ben fejeződött be az Ipolyság–Balassagyarmat közti vasút, 1899-ben pedig az Ipolyság–Korpona vonal építése. Végül 1900. július 11-én befutott az első vonat Budapestről is.

A város fejlődése tovább folytatódott egészen a világháború kezdetéig. 1902-ben megalakult az első sportegyesület, az IFC – Ipolysági Futballklub. Befejeződött a közvilágítás korszerűsítése. A régi petróleumégőket gázlámpákra, majd villanyvilágításra cserélték. Az utolsó gazdag években megnyílt az ipolysági főgimnázium, melynek első igazgatója Barczán Endre lett /1913–19/. Sajnos, 1918 után hosszú évekre leállt a város fejlődése. A 2. világháború befejeztével kezdetét vette városunk újabb fejlődése.

<<vissza